2014. január 24., péntek

15.rész



A hosszas beszélgetés egészen a koncert végéig kitart. Lou segítségével könnyebben eltalálok majd a 'VIP szobáig'. Örülök, hogy velem maradtak és nem egyedül kellett végig üljek még egy óra hosszát.
- Köszönöm, hogy nem hagytatok magamra! - ölelem meg mosolyogva őket.
- Ez csak természetes! Figyelj ... Tudom, hogy alig ismerjük egymást, de ha számot cserélnénk talán ütközhetünk máskor, benne vagy? - ajánlja fel Lou és én eléggé meglepődök.
- Hát, részemről oké. De nincs sok barátom ... Jobban mondva nincsenek barátaim és talán ez miattam van. Szóval készüljetek a legrosszabbra! - nevetek mire ők is felnevetnek. Gyorsan megadom a számom és Lou is lediktálja az övét. Még egy ölelés és már megyek is az ajtóhoz, ahol a tömeg tör kifelé. Sikerül elkapnom a két hozzám tartozó emberkét így bevágódok melléjük és mutatom az utat nekik. Remélem, hogy jól emlékszem arra amit Lou magyarázott, mert itt minden ajtó egyforma és néhányra még csak rá sincs írva, hogy mit rejt. De szerencsénkre nem csak mi vagyunk, így könnyebben megy. Megtaláljuk a szobát és helyet foglalunk az első sorban. Elég bensőséges lesz egy pillanat alatt a légtér. Kevesen vagyunk és ez teszi olyan ... családiassá, azt hiszem. Mindenki izgatott, a lányok már elállították a vérkeringést a kezeimben. Eljött a pillanat, a teremben mindenki visszafolytja a lélegzetét, amikor bevonul az öt énekes, a sor végén egy testes pasassal. Felsorakoznak elénk és mi felállunk, hogy így üdvözöljük őket! 
- Mindenkit üdvözlünk! Örülünk, hogy itt vagytok! - kezd bele Liam a mondókába, de azt Louis folytatja.
- Talán kezdhetnénk azzal, hogy felsorakoztok és mindenkinek köszönhetnénk !? - mosolyog kedvesen - Nem mindig szoktunk ilyet, de most nem vagytok túl sokan! - teszi hozzá, de ekkor már a lányok sorba verődnek.Mindenki a kezében tartja a kis ajándékát amit készített, vagy vett a bandának. Én csak visszaülök a székemre és úgy döntök megvárom, hogy ez a kör lemenjen. Végül is én a kísérő vagyok jelenleg. Addig előveszem a telefonomat és megírom anyának, hogy minden rendben és hogy hamarosan indulunk haza. Nem kell mindent tudnia, így nem hiszem, hogy elmondom majd azt, hogy nekem kicsit rövidebb volt a koncert. Szerintem kihullana a haja, vagy megállna a szíve miközben mesélem. Felpillantok a telefonom mögül, hogy leellenőrizzem hol tart már a sor. De mielőtt teljesen felemelném a fejem, egy pasast látok magam előtt. Riadtan emelem feljebb a fejem, hogy láthassam az arcát.
- Ennyire unalmasak vagyunk? - mosolyog és megvillannak az arcán olyan cuki kisfiús gödröcskék. Wow ... ez elég jó lehet a csajozásnál. 
- Elnézést, de nem igazán értelek! - mondom miközben a telefont a táskámba teszem. De még mindig az arcát bámulom. Miért bámulom ennyire? Ez elég kínos. Egy pillanatra elszakítom tőle a tekintetem, hogy megnézzem a lányokat, de ők nagyon is remekül vannak, épp fotót csinálnak néhány fiúval.
- Kijöttél a koncert közben ... Most meg telefonozol. Ebből gondolom, hogy untatunk téged! - magyarázza és így újra rá figyelek.
- Nem, én ... Nem azért jöttem ki! Félre érted! - mentegetőzök. Nem szeretném, hogy ilyet gondoljon.
- Akkor? - emeli meg az egyik szemöldökét és csak ekkor veszem észre azokat az erdő zöld szemeket. Ez még jobban magával ragad, mint a cuki kisfiús arc.
- Én ... Nem voltam túl jól és ... Levegőre volt szükségem! - dadogom. Sikerül zavarba hoznia azzal, hogy mellém ül és folyamatosan engem figyel.
- Harry, készíthetünk képet veled? - lép oda hozzá két lány, én pedig fellélegzek, ahogy a srác beleegyez és feláll hozzájuk. Alaposan megnézem magamnak. Nagyon magas, vékony, de mégis izmos teste van. De mi ez az idétlen csizma szerű izé a lábán? Ó anyám, oda már nem látott a tükörből? 
- Elnézést! Szóval, azt mondod nem voltál jól. De már jobban érzed magad? - visszacsüccsen mellém, mint ha csak régi barátok lennénk. Mi ez az egész?
- Igen, köszönöm! Jobban vagyok! - próbálom kerülni a fürkésző pillantását. Amikor a szemembe néz, olyan érzésem támad, hogy a vesémig lát, és ez kellemetlenül érint. Megint a lányokra pillantok, de ők továbbra is élvezik ezt az egészet.
- Harry vagyok! Harry Styles! - nyújt kezet felém. 
- Amy! - motyogom és megfogom a kezét. Hosszú ujjaival átéri a kezem. Az ő keze meleg, puha, de van rajta néhány gyűrű. Azok hidegek. Kissé meg is borzongok aztán elhúzom a kezem és igyekszem kedvesen rámosolyogni. 
- Láttam, hogy beszélgettél Tommal és Louval. 
- Odajöttek hozzám, hogy ne üljek ott egyedül. Nagyon rendesek, kedvelem őket! - mosolygok ahogy rájuk gondolok.
- Harry! Gyere, csinálunk egy csoport képet is! - szólnak oda a srácnak, ő pedig sóhajt egyet.
- Máris megyek, Niall! - int a fiúnak aztán újra felém fordul - Örülök, hogy beszélgettünk, Amy! - mosolyog úgy ... Olyan gödröcskésen és én teljesen elvesztem a fejem. Mint egy idióta úgy vigyorgok vissza rá, bágyadtan, elvarázsolva.
- Én is örülök, Harry! - mire észhez térek, már ott sincs. Vakuk villannak és mikor minden kép elkészül, a kis tömeg visszaül a székeikbe. Ez után kérdésekkel bombázhatják a fiúkat, ők pedig türelmesen válaszolgatnak. Látszik, hogy fáradtak, de azért tetszik nekik. Valószínűleg élvezik a híresség minden percét. Ki ne tenné? Amikor véget ér ez az egész, szedem a lányokat és terelem kifelé. Hát persze, hogy mi vagyunk az utolsók, akik kimennek. 
- Lányok ... Várjatok! Bent hagytam a táskámat! Maradjatok itt! - a kocsitól kell visszakocognom a szobába, ahol voltunk. Nagyon remélem, hogy nem nyúlták le, mert benne van a kocsi kulcsom és nagyjából a fél életem abban a táskában.

4 megjegyzés:

Reni írta...

Jujj.Azta. Hű. Tuti lesz benne valami csavar amikor bemegy a szobába. És hű. *---* Várom a kövit. ;) :)

Unknown írta...

Jaaaajj Reni! Annyira lelkes vagy :D Zabáljalak meg! :D <3

Tina írta...

Jujjj most látom hogy olyan nyomorult vagyok, hogy nem kommenteltem :( Akkor ...
Csodálatos rész lett (bár ez természetes), már várom, hogy kirakd a következőt :)

Csók, Cicus
xx

Unknown írta...

Köszi, hogy írtál! :) Örülök, hogy ennyire tetszik amit csinálok :P
Csók, Törpe
xx