2014. január 30., csütörtök

16.rész


"Az ingerültség önmagában még nem bűn, felelős vagyok azonban azért, hogy miként reagálok a dühömre."


Erőteljesen rontok be a szobába, ahol a bandával találkoztunk, de az teljesen üres. Már minden eltűnt onnan. A székek, amin mi ültünk, a néhány asztal, de még a fotózáshoz elkészített feliratos háttér is. Egyedül egy használt papírzsepit látok a földön heverni. Az elkeseredés fokozatosan fogott el, ahogy kifelé sétáltam a folyosón. Hogy menjek haza? Nincs kocsi kulcsom, nincs lakás kulcsom, nincsenek irataim! Valaki elcsórta a nyamvadt táskámat. Ahogy végig csoszogok a hosszú folyosón, a szememmel keresek egy takarítót vagy valakit, bárki aki úgy néz ki, hogy abban a szobában megfordulhatott. Ki gondolná, hogy épp ilyenkor üres az egész baszott stadion!? Most már nem vagyok kétségbeesve. Már dühös vagyok! Kivágom magam előtt az üveg ajtót és robogok vissza a lányokhoz. Fogalmam sincs hogyan jutunk haza, de ez a koncert számomra rémálom! Tökéletesen úgy érzem, hogy nem kellett volna eljönnöm ... A düh annyira elvakít, hogy út közben majdnem felborítok valakit.
- Bocs! - morgom oda és megyek is tovább, ugyan akkora lendülettel.
- Amy! Amy várj! - megállok a nevem hallatára. Megfordulok és Lou vigyorog rám - Hé kislány, mi ez a nagy durrogás?
- Ahhh, bocs Lou! Nem akartalak beborítani, de elég feszült vagyok! - túrok a hajamba idegesen.
- Mi a gond, kislány?
- Elhagytam a rohadt táskámat! - fortyog bennem a düh.
- Óh ... Azt hiszem ezen könnyen segíthetek! - vigyorog rám szélesen - Hol hagytad a húgaid?
- Ők ... A kocsinál várnak. - válaszolom összezavarodva - Hogy érted, hogy segíthetsz? Lou abban a táskában benne volt az egész életem! - bosszant, hogy Lou csak vigyorog és kiadja parancsba, hozzam ide a lányokat és várjam meg őt, mindjárt jön. 
- Nálad van? - kiabálok utána de csak nevet és megy tovább. Úgy teszek, ahogy kérte. Elmegyek a lányokért és visszamegyünk oda, ahol Louval beszéltem percekkel ezelőtt. Nem sokára újra felbukkan, de nincs egyedül. 
- Lou ne játszadozz velem kérlek! Ha nálad van a nyamvadt táskám, csak add ide, hogy végre hazamehessünk.
- Khm! - köhint oda Louis - Ha szeretnéd a táskádat, velünk kell jönnöd!
- Tessék? Miért nem tudtátok csak egyszerűen idehozni? - teljesen kiakadok és már nem is próbálom elrejteni a bosszúságom.
- Amy! - suttogva pirít rám Lucy. - Gyerünk! - noszogat. Hát persze! Ők bizonyára élvezik, hogy még egy kis időt hírességgel lehetnek. Egy hatalmasat sóhajtok, aztán Louisra és Loura nézek.
- Mutassátok az utat! - morgom és ők vigyorognak, aztán elindulnak és mi követjük őket.
***
- Ez a turné buszotok? - hüledezik mellettem Tess.
- Ez annyira király! - vinnyogja Lucy.
- Üljetek le! Kértek valamit? - sétál a konyha részbe Zayn. A lányok persze lelkesen leadják a rendelést, egy-egy kólát kérnek az újdonsült pincérünktől.
- Igen! Mondjuk a táskámat! Nálatok van? 
- Jajj Amy, ne morgolódj annyit! - simogatja meg az arcom Lou, mire a méreg lángja csak még jobban fellobban bennem.
- Istenem, ti be vagytok szívva, vagy mi a franc? - lecsapom magam az U alakú kanapéra és azt hiszem, most olyan fejem lehet, mint amikor Lucy 4 évesen nem kapott karácsonyra póni lovat. Az események csak zajlanak körülöttem. Mindenki nyüzsög, körül ugrálják a kislányokat, míg velem senki nem foglalkozik, és azt hiszem senki nem ért meg! Már félúton kellene hazafelé lennünk, helyette egy buszon üldögélünk és fogalmam sincs, hogy miért. Bár, a lányok csak úgy ragyognak, aminek csak örülni tudok. Erőt veszek magamon és kicsit megnyugtatom magam. Azzal, hogy mérgelődök, egyáltalán nem jutunk előrébb. Továbbra sem nagyon szól hozzám senki, talán még mindig azt hiszik, hogy leordítom a hajat a fejükről. Aztán felbukkan Harry valami tükrös ajtó mögül. Ekkor jövök rá, hogy ő eddig itt sem volt.
- Óh - torpan meg amikor rám néz - Sziasztok! - köszön a lányoknak és nekem - Őőőő ... Lou? - néz sokat mondón a szőke hajú nőre, aztán karon ragadja. Érdekes, hogy Harry jelenléte mekkora sivár csendet teremtett. A srác és Lou újra eltűnnek a tükör borítású ajtó mögött, de a zaj nem éled újra. Mindenki engem figyel.
- Mi van? - nyüszítem. Nem bírom, ha a figyelem középpontjában vagyok.
- Mit keres itt? - hallatszik halkan, szinte suttogva Harry hangja.
- A táskáját keresi! - válaszol lazán Lou.
- Szólhattál volna mielőtt ide hozod, bassza meg! Lou, mért csinálod ezt velem?
- Elnézést, szépfiú, hogy nem csörögtem rád előtte, hogy ide hozom! 
- Basszus Lou! Segíts összepakolni!
- Oldd meg magad, Harry! 
Épp eleget füleltünk, nekem már roppant kínos volt, hogy Harry nem akar itt látni. Niall jött a konyhából, egy tál csipsszel és amikor a falnak dőlt, valami történt. a tükrös ajtó elkezdett kinyílni.
- Ha nem csórod el a táskáját, hogy az édes-virágos parfümjével szipózz, akkor nem lennél szarban! - hallottuk már tisztán Lou hangját, utána már láthatóvá is váltak, a tükörfal eltűnt. Az állam a padlót verte, amikor rájöttem mi folyik itt.

8 megjegyzés:

Tina Malik írta...

Ismét fantörpikus rész lett! Hamar hozd a kövit :3
xx

Névtelen írta...

:DD Nagyon jó lett!!! Nagyon siess a kövivel !!

Amanda Styles írta...

Köszi szépen! Amint tudom, hozom ;)

Amanda Styles írta...

köszönöm!!! igyekszem majd :)

Renáta Hegyi írta...

Juj, a kis tüzes. :D Harry. Enyje. Egyébként jujjj, de várom, hogy mi fog ebből kisülni. Torta vagy szerelem? :DDD várom a kövit. :)

Amanda Styles írta...

Jaaaajj Reni :D De jót kuncogtam ahogy olvastam a kommented :D Köszi, hogy írtál! :*

Nina írta...

Istenem... Hát, őszintén mindenre gondoltam, csak erre nem. Elképesztő vagy :-). Hajrá!
Nina

Amanda Styles írta...

Köszönöm Nina! :) Aranyos vagy! Puszi :*