2014. január 4., szombat

11.rész

"Amit adsz, azt te is visszakapod - noha lehet, hogy onnan, ahonnan a legkevésbé várnád."

Tess szobájában a lányok hallhatóan arról vitatkoztak, hogy a múlt heti koncerten Niall, vagy Harry volt az aranyosabb. Ezt hiszem ebben egyikőjük sem fog engedni. Amikor bemegyek, mind a ketten rám figyelnek, nem húzom az időt, bár fogalmam nincs hogy közöljem ezt.

-          Lányok, csak nem a banda a vita tárgya? – kuncogok
-          Csak nézegettük a koncert képeit a hétvégéről! Olyan sokan voltak! Jó lenne, ha mi is ott lehettünk volna! – mondja kissé szomorkásan Lucy.
-          Hát … Szombaton majd élőben nézitek, nem kell képeket elemezni! – mind a ketten értetlenül néztek rám. A táskámból előkerestem a jegyeket, amit ma vettem át, mielőtt értük mentem a sulihoz. Felmutatom a papírokat, mire ők elsápadva néznek rám, aztán egymásra. Hirtelen a semmiből hangos sikolyok törtek elő. Ugrálnak, visítanak, szinte már fájó a fülemnek a hang, de csak kacagok. Mekkora öröm ez nekik.
-          ÚR ISTEN KONCERTRE MEGYÜNK! KONCERTRE MEGYÜNK! ÁÁÁ! – odarohannak és átkarolnak és már én is ugrálok velük!
-          Bizony, koncertre, velem!
-          Istenem, Amy! Annyira jó vagy! – ujjonganak még mindig. Hosszú percekbe telik mire lenyugodnak.
-          Szóval szombaton koncertre megyünk, csajok! Tess, ettől függetlenül nálunk alszol. Csak előtte kiruccanunk!


Lucy ujjong még itthon is. Anyáéknak már lassan az agyára megy. Apám szerint épp elég lett volna, ha aznap mondom el neki. Most szombatig hallgatjuk, ahogy visszaszámlálást csinál. De engem nem zavar. Ha őszinte akarok lenni, én is várom egy kicsit a koncertet. Ezzel a gondolattal bújtam ágyba, és ma kivételesen Lucy mellettem aludt. Persze egész éjjel képes lett volna csacsogni, de lecsillapítottam, mivel reggel suliba kell mennie. Ó és az még csak hab volt a tortán, mikor felfedezték, hogy ezzel a jeggyel nem csak a koncertre jutunk be, hanem a fiúkkal is találkozunk.


A napok rohamosan telnek és mi egyre izgatottabbak vagyunk. Ma este koncert. Fogalmam nincs mit kéne felvennem. Nem sokszor voltam koncerten. Jobban belegondolva sosem voltam még! Tv-ben meg interneten láttam már, milyen ez, de élőben még nem volt szerencsém. Hű ez eddig eszembe sem jutott.

-          Drágám! – dugja be anya a fejét.
-          Anya! Jó, hogy jössz! – sóhajtok fel szomorkásan – Nem tudom mit vegyek fel!
-          Hát, elsősorban van valami kényelmeset kellene keress, amiben mind a hárman jól vagytok! – elmosolyodom azon, hogy azt mondja ’mind a hárman’.
-          Oké, ezt sejtettem, de … Mégis! Nem akarok tininek kinézni. Felnőtt nő vagyok, aki anya lesz! – húzom ki magam büszkén, vigyorogva.
Anya a szekrényembe bújik és kutakodik egy keveset, aztán egy tökéletesen összeállított szettel bújik elő. Egy leggings és egy laza felső. Azt hiszem kényelmesebb már nem is lehetne.
-          Köszönöm! – ölelem meg szorosan. – Életet mentettél!
-          Örülök! De most megyek, valószínűleg a lányok is ugyan ebben a bajban lehetnek! – nevet rám és átmegy Lucy szobájába. Kihasználva a lehetőséget, uralmam alá veszem a fürdőt. Hosszan zuhanyozok és megmosom a hajam. Szeretem, ha frissen van mosva. Magamra veszem a mackónadrágom és egy bő pólót. Szárazzá varázsolom a hajam és úgy döntök, hogy ma laza hullámokat készítek! Ritkán szoktam, pedig egész jól áll nekem. A hajam babrálásával elvoltam majdnem egy órán át. Amikor a szobába lépek, a lányok teljesen indulásra készen ülnek az ágyamon, szótlanul, vigyorogva.

-          Segíthetek, Hölgyeim?
-          Amy! Mikor indulunk?
-          Lucy, ne hülyéskedj! Még több, mint 3 óra van addig!
-          De hamarabb kell indulni! Rengetegen lesznek! Megint minden jegy elkelt! Nem akarom, hogy hátul nyomorogjak és a kivetítőket nézzem!
-          Hé! Csak nyugi! Azt hiszem elég jól kézben tartom a dolgokat. Csak bízzatok bennem! – rájuk mosolygok, remélve, hogy ettől megnyugszanak. Olyan feszültnek látszanak. Nem gondoltam, hogy ilyenek lesznek.
-          Oké! Bocsi csak nagyon várjuk már!

-          Tudom! Tudom jól! – leülök közéjük és úgy karolom át őket. – Egy kicsit én is várom! – suttogom, mint ha a világ titkát osztanám meg velük. Csak halkan kuncogni kezdenek, aztán szépen kiterelem őket a szobából – De most hagyjatok készülődni! Már így is hárman vagyunk ebben a szobában! – célozgattam a babáimra.

Mikor újra egymagam vagyok, úgy döntök, beteszek egy kis zenét, hogy segítsen a hangolódásban. Nem érdekelt mi szól, csak ne legyen csend. Előveszem a sminkkészletem, ami nem túl nagy dolog. Nem vagyok a sminkelés mestere. Ha Bent el kellett kísérnem valahová, ő mindig szakemberre bízta az ilyesmit. Ennek örültem is. Azt hiszem eléggé elbénáztam volna. Én lettem volna az, akin mindenki röhög. De komolyan, ebben nem vagyok jó. Egy kis szempillafesték, szájfény és azt hiszem már majdnem sok is rajtam a smink. De jelen esetben nem elégedek meg ennyivel. Sápadt vagyok, a szemeim hatalmasak, ahogy a tükörből visszanéznek rám. Mégis mit tehetnék, hogy előnyömre fordítsam ezt? Internet! Ez lehet a megoldás! Hamar bepötyögtem a szavakat, néhány sminktippet keresve. Találtam is, egy számomra is kivitelezhető formát. Néhány trükk, és máris frissnek nézek ki, a szemeim már szépek, nem pedig rémisztőek. Az arcomon egy kevés pír van, így már úgy nézek ki, mint egy egészséges ember! Most már jobban tetszik, amit látok. De a hajam zavar! Ó basszus, muszáj, hogy felkössem, mert egész este dobálni fogom össze-vissza a loknijaimat. Ennyit arról, hogy egy órán át szenvedtem a tökéletes tincsek érdekében.

8 megjegyzés:

Agnes Nessi írta...

nagyon jó lett!!! mint mindig!

Amanda Stlyes írta...

Köszönöm! Örülök, ha tetszik :3

Névtelen írta...

Siess, jó lett !!

Amanda Stlyes írta...

Köszönöm!

Tina Malik írta...

Nagyon jó, gyorsan hozd a következőt! ;) xx

Amanda Styles írta...

Köszönöm! Ha minden jól megy, pénteken érkezik :D

Osztolykán Krisztina írta...

Nagyon jó rész lett!:) Siess a köviveel!:)

Amanda Styles írta...

Köszönöm *-* Nem sokára felkerül az újabb rész :)