14.rész

~ Meglepetés rész ... Pénteken jön a következő :) ~

"A beszélgetés hozzátartozik a barátsághoz. A beszélgetésben megérintjük a másik titkát. Így kerülünk egymáshoz közelebb. Mérlegelés nélkül mondhatunk el mindent. Ám a barátsághoz a hallgatás is hozzátartozik."

-          Hát itt vagytok! – odajön hozzánk és azonnal megértem, hogy ő Lux anyja lehet. A kislány egyből rámosolyog, és azt akarja, hogy vegye őt a karjába. A nő meg is teszi.

-          Bemutatom neked a gyermekem anyját! – vigyorog Tom. Elégedettnek látom. – Lou Teasdale.

-           Hello! Amy Long! – kezet nyújt felém én pedig kezet rázok vele.

-          Gond van? – kíváncsiskodik Lou.

-          Ó nem! Csak egy kicsit … Ki kellett jönnöm!

-          Babái lesznek. Nekik nem tetszett annyira a koncert! – szól közbe Tom. Látom Lou-n, hogy megérti a helyzetet.

-          Milyen idősek?

-         Három hónap körül járunk! – simogatom meg a pocakom.

-          Akkor gondolom a pároddal elég nagy az öröm otthon! Egyszerre két gyerek is lesz! Akartok még majd? Bár megértem, ha nem! – csak úgy dőlnek a szavak ebből a nőből.

-          Bébi, ne! – suttogja halkan Tom és az arcával jelzi neki, hogy ez elég szar téma.

-          Mi a baj? – kérdezi, mire szomorkásan elmosolyodok.

-          Az öröm csak nálam nagy, azt hiszem! – motyogom és babrálok az ölemben az ujjaimmal, miközben nézem azokat. – Épp egy válás közepén vagyunk.

-          Szent tehén! Mekkora kretén az, aki elhagyja a terhes feleségét? – szakad ki háborogva Louból. Csak vállat rántok és próbálom visszafogni a gyülekező könnyeimet. Bár ez sosem ment nekem jól, szóval most sem vártam mást. Néhány pillanat telhetett el, az arcom már eléggé könnyáztatta. Lou átadja a kislányt Tomnak, elém térdel és átölel. Meglep ez a hirtelen cselekedete. Olyan önzetlen. Gondolkodás nélkül visszaölelem. A vállára hajtom a fejem és halkan szipogok.

-          Gyerünk kislány! Add csak ki! Nem gond, sírj csak! – simogatja a hátamat. Olyan nagy megkönnyebbülés ez nekem. Ha jobban belegondolok, tök logikátlan az egész. Itt ülök egy koncerten, amin talán semmi keresnivalóm nincs. Egy ismeretlen családdal ülök, akiket kb 10 perce, ha ismerek. Ez még nem is nevezhető ismeretségnek. Egy idegen nő vállán sírom ki magam. De mégis annyira jól esik! Az ölelésünket és a zokogásomat az ajtó nyílása zavarja meg a folyosó végénél. Lou ölelése ellazul, aztán el is enged.

-          Basszus! Bocsi, mennem kell! Nem sokára jövök! – elrohan a hang irányába. Odapillantok és látom, hogy az öt fiú siet egy másik ajtó felé, Lou pedig utánuk, vagy inkább őket megelőzve próbál hamarabb bejutni oda. Gyorsabban próbálom letörölni a könnyeimet, elég kínos már így is, hogy elbőgtem magam.

-          Hally bácsi! – gügyögi a gyerek és próbál kitörni az apja kezéből, de nem sikerül.

-          Harry gyere! Nincs sok időnk! – jön egy másik hang a távolból. Odapillantok és látom, hogy a göndör hajú srác áll és meredten bámul felénk. Egy barna hajú … Hogy is hívják? Azt hiszem ő Louis. Odalép hozzá és finoman megérinti a vállát.

-          Harry, gyere! Át kell öltözz! – a göndör megrázza a fejét, mint ha csak visszatérne a jelenbe, bárhol is volt eddig és eltűnnek az ajtó mögött, ahol a többiek is.

-          Jobban vagy? – kérdezi kedvesen Tom.

-          Igen! Bocsánat, én csak …

-          Ne mentegetőzz! Bizonyára nehéz szakaszod van … De minden oké lesz! Nyugi! – hogy mondhatja nekem, hogy minden oké lesz? Nyugodjak meg … Igen, mondani könnyű, és értékelem, hogy próbálkozik. De azt hiszem ez még kevés. Nem is ismer, és bár én sem, gondolom, hogy sejtelme nincs róla, milyen lehet, mikor a házastársad az arcodba vágja, hogy hónapok óta megcsal téged.

Alapvetően Tom remek pasas, nagyon jó apa, és ahogy látom, fülig szerelmes Louba. Ennek így is kell lennie. Nem úgy, mint az én mesémnek. Az enyém nem tündérmese. Sokat beszélgetünk, időközben Lou is újra csatlakozik hozzánk és ők felváltva foglalkoznak a kis Lux-szal. Hihetetlenül édes ez a kislány! Lou még tippeket is adott nekem, afféle női praktikákat a terhességről és az utánra is. Próbálnak faggatni, hogy ki a lovagias férj, aki elhagy, de nem akarom elmondani.