2013. december 27., péntek

10.rész

"Aki némán cselekszi a jót, az kapja a legnagyobb jutalmat..."


A hetem nagyon hamar, nagyon unalmasan eltelt. Lucy minden nap könyörög nekem, hogy beszéljem rá anyát a koncertre. Szegény, nem is sejti, hogy már alig egy hét múlva ott fogunk állni a közönség első soraiban. Remélem tényleg minden rendben megy majd. Nem akarom, hogy miattam tönkremenjen a bulijuk! A lányoknak ez sokat jelent. Én is voltam 13, tudom milyen rajongani bandákért. Szinte már szerelmes vagy beléjük, pedig még élőben nem is láttad őket, nem hogy beszélj velük, vagy érintsd őket! Természetesen nekünk még ez is kijár majd a borsos árú jegyek fejében! Komolyan nagyon királynak érzem magam! A lányok bepisilnek majd az izgalomtól. Ezen a hétvégén Lucy alszik Tessnél, így végre egy kis csend is honol a házban. A szüleim elvonultak a szobájukba. Unalmamban átlopóztam a húgom szobájába. Hogy nem tűnt fel nekem ez a sok poszter? Mindenhol 1D felírat díszeleg. Talán ez már beteges is lehetne! Ilyenkor mindig az eszembe jut, hogy olyan, mint ha magamat látnám ilyen idősen. Persze akkor még nem volt 1D. Ó hogy lett volna. Még fiatalabbak nálam is! Nézegetem a képeket a falon, és hirtelen azon kapom magam, hogy csak egy emberre fókuszálok! Ó ugyan … Kinőttem már ebből! Mind helyesek, de nem leszek egy fanatikus rajongó! Nem engedem meg ezt magamnak. Anya leszek, nem rajongó! A következő percben már a szobámban ülve a laptopom előtt a videókon röhögök, amik róluk készültek! Ezek őrültek! A szó legjobb értelmében. Annyira jól esik nevetni! Kb két hete még nem mertem volna rá gondolni sem, most pedig felszabadultan kuncogok, akár egy 13 éves. Jesszus, olyan lehetek, mint a húgom! Ezzel a gondolattal csuktam le a gépem és úgy döntök, jobb ha alszom egyet.

Ma éjjel is csillogó szempárokról álmodok, ahogy elénekelnek néhány dalt a hatalmas tömegnek a lábuk előtt. Hihetetlen, hogy mekkora hatalmuk van a rajongóik felett! De az még hihetetlenebb, hogy én egyre többet foglalkozom ezzel! Miért álmodok folyton róluk? Bár, ha jobban belegondolok, sokkal kellemesebb, mint a rémálmaim Benről meg a lotyójáról, ahogy rajtam nevetnek, és azon, milyen szerencsétlenül jártam. Már nem sírom álomba magam. Már nem érzem, hogy én vagyok a legselejtebb ember a világon. Na jó, talán ezt még attól érzem, de kimondottan jobban vagyok, hogy ezek az álmok megszűntek. És ha ehhez az kell, hogy minden éjjel egy bandáról álmodjak, hát oké. Legyen így!


A következő hét közepén úgy döntök, elmondom a lányoknak, hogy hétvégén programunk van. Lucyért megyek a suliba és lelkesen felajánlom, hogy Tess-t is vigyük haza. Claire szinte velünk egy időben ér haza a munkából.

-          Amy! De jó, hogy látlak!
-          Claire! Jól nézel ki!
-          Ó ugyan! Csak egy kis smink!
-          De remekül áll! Gyakrabban kellene sminkelj!
-          Öreg vagyok én ahhoz, Amy! – nevet jókedvűen.
-          Ez nincs korhoz kötve! – nevetek vissza rá.
-          Köszi, hogy hazahoztad Tessát!
-          Igazából azért tettem, mert … Most szeretném elmondani nekik!
-          Sok sikert! Készülj egy hatalmas sikoltozásra!
-          Úr isten! Ez ennyire komoly? – kuncogok.
-          Ne is tudd meg! De hát mindenkinél van ilyen korszak, nem igaz?
-          Ó persze! Én sem voltam másképp!

8 megjegyzés:

Smith Bella írta...

Szia Ada! Nos az előbb írtad a csopiba, hogy komizzak. Hát akkor megteszem!:) Mint írtam egyszerűen nincs szó mennyire imádom a blogodat és mennyire fanatikus lettem. Az előző blogodat is nagyon szerettem és ez a blog is a szívemben kapott helyet!:) Remélem minnél előbb jön a jövőhét péntek!:)

Amanda Stlyes írta...

Úhh de szépet írtál! <3 Köszönöm! Puszillak!

Agnes Nessi írta...

Kurva jóóóóó lett de annyira nyúzod már az agyunkat :DDDD siess a kövivel

Amanda Stlyes írta...

Ha nem húznám ennyire, lehet, hogy csak két részből állna a blog ... 1.rész- válás, 2.rész- Harry és Amy találkozik ... Vége :D Ezt akarod?

Névtelen írta...

Sztem már kezd unalmas lenni, h "semmi" nem történik, már, ha érted mire gondolok. Sztem már igazán találkozhatnának, és... Szuper a blog, félre ne értsd, csak már nagyon várjuk az izgalmasabb részeket.

Nina írta...

Szia! Nagyon tetszik a blogod, szuperül írsz! Én is elkezdtem egy blogot nemrégen, de senki nem olvassa. Lenne egy kérésem, ha lehet: a fejezetek előtti kis szövegben nem említenéd meg a blogom? Nem akarok pofátlan lenni vagy ilyesmi, de tényleg senki nem olvas. Nina
Sikereskarriercsere1dharry.blogspot.hu
Cserébe természetesen én is ajánlak.

Amanda Stlyes írta...

Köszi a kommentet! :) Igyekszem, de ez a blog nem feltétlen Harryről szól! Szeretném előtte "hétköznapiasan bemutatni Amy életét ... Hogy kicsit életszerű legyen a blog, nem olyan sablonos, hogy -Hűűű szar életem van de találkozok a 1Dvel és minden happy lesz! - Szóval remélem érted! Legyél kicsit türelmes, mindennek eljön az ideje :) Köszi még egyszer, hogy írtál! :P

Amanda Stlyes írta...

Köszi Nina! Nem szoktam a részek elé szöveget írni, és ezt nem is kívánom megtörni. Ha szeretnéd felőlem kiteheted a csetre a linkedet, hátha ott látják néhányan, de nem vagyok egy hírdető tábla! Én is saját magamnak szereztem az olvasókat! Próbáld ki amit javasoltam, remélem az segít! :)