"Egy testvér megosztja veled a tegnap emlékeit, a ma örömeit, és a holnap reményeit"
Majdnem estig egyedül vagyok a házban. Anya Lucyval jön haza, bevonta iskola után őt is a vásárlásba. Rengeteg táskával törnek be a házba. Anya belendült az unokázásba. Rengeteg cuccot vett nekik. Még nem tudom, hogy örülök-e ennek a nagy lelkesedésnek. Minden esetre jól esik, hogy ennyire várja őket. A közös vacsoránál már apa is jelen van. Tényleg olyan, mint gimnazista koromban. Együtt a család, megbeszélik a napi eseményeket, történéseket. A semmittevésben is el lehet fáradni, ezt már most tudom. Fekszem az ágyba és küzdök, hogy ne ragadjanak le a szemeim. Azt hiszem Lucy ma akar beosonni hozzám. Végül nem bírom tovább, megszunnyadok, de a szemem egyből felpattan, ahogy hallom kinyílni az ajtóm. A 13 éves húgom fejét látom, ahogy a sötétben próbálja kitalálni, hogy ébren vagyok-e.
-
Lucy, gyere csak!
-
Amy, de jó, azt hittem alszol! – besurran és bebújik
mellém az ágyba.
-
Valaki azt mondta, hogy ne aludjak el, mert látogatóm
lesz! – vigyorgok rá és a kislámpát életre keltve már látom, hogy ő is mosolyog rám.
-
Szóval mit szeretnél? – kérdezek rá a lényegre, mire ő
nagyot sóhajt.
-
Koncert! – nyögi, mintha ez egy fájdalmas szó lenne
neki.
-
Koncert? – nézek rá hülyén. Nem értem mit akar ezzel.
-
A kedvenc bandám turnézik. Egy csomó koncertjük lesz a
városban Amy!
-
Értem! És mi a gond … ?
-
Anya nem akar elengedni! Pedig Tess anyukája
megengedte, hogy elmenjen. – duzzog mellettem.
-
Miért nem enged anya? Drága a jegy?
-
Azt hiszem azért is. De inkább azért, mert ő nem akar
elvinni minket. Tess anyja meg akkor pont nem ér rá. Apát meg nem kérhetem meg!
Mégis csak egy fiúbanda! – magyaráz nekem teljes átéléssel.
-
Miért érzem, hogy most jön az a rész, ahol engem is
belekeversz? – gonosz mosoly villan meg az arcán.
-
A megérzéseid nagyon jók! Segítesz rávenni anyát? –
beveti ellenem a hatalmas, kiskutya szemű nézést. A nagy, barna szemeivel nem
lehet vitatkozni. Ó és még egy kis könnyet is gyűjt beléjük! Színészi véna van
benne, ez nem kétség.
-
Jó! – sóhajtom – Mit kell tennem? – a nyakamba veti
magát, úgy szorongat és halkan ujjong. Néhány percbe telik mire lemászik rólam.
-
Azt hiszem beszélhetnél anyuval, hogy mennyire jó lenne
… Hogy mennyire fontos ez nekem, vagy ilyesmi! Győzd meg! – vállrántással
fejezi be a mondandóját.
-
Szóval, Tess és te szereztek jegyet?
-
Hát … Tessnek azt hiszem a szülei megveszik. Nekem még
nincs annyi zsebpénzem. – a hangja kissé keserű lesz, szomorkás.
-
Tekintsünk el az anyagiaktól – mondom mikor eszembe jut
a férjem bőkezűsége az új bankkártyámról – Azt sem tudom mi a kedvenc bandád!
-
AMY! – mordul rám, mint ha csak csúnyát mondanék – Tele
van a szobám fala velük! A tolltartóm, az összes füzetem! Ne mondd nekem, hogy
nem láttad a pólóimat! Mindegyiken ott vannak!
-
Bocsánat! – mentegetőzök – Volt nagyobb bajom is, mint
a pólódon a fejeket nézegetni!
-
Igen, igaz! Bocsi! – sóhajtja és elmosolyodik – Amy …
Ők a One Direction! Ne mond, hogy nem hallottál róluk!
-
De … Azt hiszem! – füllentem – Talán láttam a tévében.
Nem ők azok, akik egy irodában táncolnak, vagy ilyesmi? – próbálkoztam
emlékezni a délután látottakra.
-
DE, DE! – lelkesült – Az az! Az a Best Song Ever! Az az egyik új klippjük!
-
Jó, oké ebbe most nem akarok belemerülni, így esre 11
táján. Szóval akkor holnap beszélek anyával és meglátjuk mi lesz, oké?
-
Te vagy a legjobb tesó, Amy! – megölel és én is a karjaimba
fonom őt.
-
Te meg a legravaszabb lány a világon! – kuncogok és
elválunk az ölelésből.
-
Jó éjt Amy! – megpuszilom és elindul kifelé.
-
Jó éjt Lucy!
2 megjegyzés:
De cukiik. Olyan aranyos ez Amytől. Izgatottan várom a kövit. :) *-*
Mikulás alkalmából hamarosan jön az új rész! Köszi a kommentet! :*
Megjegyzés küldése