2013. november 29., péntek

5.rész

"Tudja, hogy már nem érdekel. Vagy érdekel? Hiszen meggyűlöltem. De érezteti velem, hogy hozzá vagyok kötve. Hozzáköt az, amit együtt követtünk el."


Hazaérkezve egy nagy zuhanyzás után a nappaliban ülök, majszolok egy kis müzlit, csak úgy magában a tv előtt. A húgom iskolában van, az apám dolgozik, anyám pedig valószínűleg valamerre a pénzt költi felesleges dolgokra. Jó érzés kicsit egyedül lenni, nyugodtnak érzem magam. Ez egészen addig tart, amíg a mobilom éles hangja nem töri meg a számomra nyugtató csendet. A kijelzőt bámulom, próbálom kitalálni, hogy mit akar tőlem Ben. Minek zaklat?

-          Mi van? – szólók bele bunkón. Egyszerűen undorodom még a hangjától is
-          Amy! Szia! – halkan beszél, nyugodtnak tűnik – Hogy vagy?
-          Ne mondd nekem, hogy ezért hívtál. Téged csak ne érdekeljen, hogy vagyok!
-          Kérlek … Beszéljünk már végre normálisan!
-          Rendben! Akkor ne kertelj, csak mondd, hogy miért hívsz!
-          Tényleg érdekel, hogy érzed magad! A babákkal minden rendben?
-          Ma volt egy vizsgálat! Tudod, olyasmi amire sosem jöttél el! Biztos akkor is a kurváddal voltál, mert az fontosabb volt! – a hangom olyan lágyan szólt, mintha csak egy gyerekhez beszélnék. Nagyot sóhajtott és pár pillanatig hallgatott.
-          Sajnálom, hogy nem voltam ott!
-          Dehogy sajnálod …
-          Kérlek, Amy!
-          Csak mondd el, hogy miért keresel!
-          Szeretnék veled a válásról beszélni … Ha tényleg akarod még!
-          Persze, hogy akarom! – csattanok fel.
-          Oké, nyugodj meg! – nyugtatgat engem. Igaza van, nem kellene mindenen egyből felmérgelnem magam.
-          Nyugodt vagyok! – mondom már higgadtabban.
-          Szükséged lesz egy ügyvédre. – kezd bele – és utána gondolom, megegyezések lesznek a közös vagyonról. Hogy ki visz mit! – a hangja monoton, akár csak olvasná ezt az egész mondatot.
-          Nincs pénzem ügyvédre … - suttogom szégyenkezve.
-          Természetesen fizetem! Fizetek neked mindent, Amy! Kiállíttatok majd egy bankkártyát a leánykori nevedre, ha beleegyezel!
-          Ben ez … - nem tudom mit mondjak. Szükségem van pénzre, de ez már-már megalázónak tűnik. De ha jobban belegondolok, ez a legkevesebb, amit megtehet értem … A gyerekeiért.
-          Amy kérlek! Csak egyezz bele! Nem akarlak cserben hagyni! Nem vagyok akkora szemét, mint gondolod!
-          Ó … Dehogynem vagy! – vigyorgok gonoszan.
-          Oké, utálj ha ez segít neked! – sóhajtja – Akkor rendben van? Mehet a bankkártya?
-          Igen, rendben van! És az ügyvéd is!
-          Egyenlőre ennyi! Még kereslek, ha van valami!
-          Oké! – felelem szárazon.
-          Szia Amy!


-          Hello Benjamin! – bontom a vonalat. Meglepő, de nem voltam zaklatott. Egy hete még csak nem is hallottam felőle. Hagyott nekem időt, teret, hogy feldolgozzam a történteket. Ami persze nem megy egy hét alatt, de jobb így, hogy nincs a közelemben és nem zaklat.

2 megjegyzés:

Agnes Nessi írta...

Heeeeeyyyyooooo :D király rész lett!!!!!!!várom a kövit

Amanda Stlyes írta...

Heeeeeeeeeeeey :D Köszi szépen! :* Örülök, hogy tetszett!