25.rész

"Átkaroltuk egymást és megesett az első csók. Marcipán és méz! Együtt nem értek föl ahhoz az édességhez! A tejszínhab a fagylalt tetején sem oly selymes és jóízű, mint az Ő ajkai voltak! Megtudtam, milyen tűzzel csókolni, milyen emelkedni újra a felszíntől... milyen vággyal, félelemmel, tisztelettel, rajongással, szeretettel, féltéssel... szerelemmel csókolni!"

- Kérsz valamit inni? Bocs, nem sokszor van vendégem ... Szóval van itt egy kis gyümölcslé, meg tudok adni teát is, ha azt szeretnél... - mondja miközben a konyhába sétál. A kanapén ülve követem a szememmel, felé fordulok és nem érdekel ha észreveszi, hogy bámulom.
- A gyümölcslé jó lesz. - válaszolom mosolyogva és ő előveszi a dobozos üdítőt. Azután úgy áll ott, mint aki el van tévedve. Ennek meg mi baja? ... Aztán rájöttem. Poharat keres. De végül megtalálja és egy csinos, szivecskés pohárba tölt nekem narancslevet és odahozza. - Köszi!
- Mást nem hiszem, hogy tudok adni ... Be kellene már vásárolnom. - mondja elgondolkodva.
- Amíg én orvosnál leszek, megteheted. Mit szólsz?
- Nem! Veled akarok lenni! - vágja rá hevesen, amitől kicsit összerezzenek. A naracslé pedig a blúzomra cseppen. - Óh sajnálom! Nem akartalak megijeszteni! Hozok egy törlőt! - ismét a konyhába vágtat, most jobban feltalálja magát. Nem nagy dolog, csak egy kis pötty az egyik mellemnél. Próbálom visszafogni a kuncogásom. Annyira felpörgött, hogy ezen a pár méteren kétszer is elejti a törlőt. Amikor odalép elém, én csak nagy szemekkel nézek fel rá. Most mit fog tenni? Elkezdi törölgetni a pöttyemet? Kicsit meghajolva néz le rám, néhány tincse az arca elé lóg, aztán egy kis mosoly jelenik meg a száján és letérdel elém. A szememmel követem minden mozdulatát.Óvatosan felém nyúl és a blúz aljánál benyúl. Olyan lassan teszi, óvatosan, hogy a légzésem egy pillanatra megáll, amikor érzem az érintését a hasamon. Az ujjai elindulnak felfelé, a folt irányába, és nem tudom, hogy direkt, vagy csak véletlen, de végig cirógatja a bőrömet amitől a légzésem már betegesen felgyorsul és úgy érzem ki is pirulok rendesen. A mosolya szélesebb lesz és már bátrabban halad felfelé. Aztán a bordáim tájékán megáll és meredten bámul a szemembe. Bólintok egy nagyon kicsit, hogy folytassa. Végül a keze a mellem felett lebeg, még véletlen sem érintve engem. Óvatosan nyomkodja ki a narancspöttyet a törlőruhába.
- Ne dörzsöld ... Akkor nem fog kijönni! - suttogom halkan, de közben még mindig csodálva nézem őt. Ahogy koncentrál és kidugja a nyelvét. A hangom hallatán felpillant és a szemei csillognak. Mosolyogva bólint és újra a tisztításra figyel.
- Rendben ... Azt hiszem kész. De ezt le kell venned!
- Tessék...? - a hangom visszatér, már igazán jól hallható. Talán még hangosabb is a kelleténél.
- Ki kell mosni, mert beleszárad.
- Bocsi Harry, de pont nem hoztam váltás pólót az esetleges narancsfoltok ellen.
- Bocsi Mandy, de pont tudok adni neked egy másikat amíg ez megszárad. - válaszol kuncogva.
- Oh ... Oké, ha ragaszkodsz hozzá. - nem is kellett többet mondanom. A szobába ment és én komótosan követtem. Mire beértem ő már nyakig a szekrényében volt.
- Ez lesz az ... Ez jó lesz! - a kezembe nyom egy kockás inget, sötét és piros színekkel.
- Hű ... Gondolod, hogy ez rám fog jönni?
- Jó lesz, meglátod! Vedd fel! - kacsint és kimegy, becsukja az ajtót én meg csak bámulom az inget. Aztán az orromhoz emelem és megszagolom. Igen, olyan illata van, mint neki. Mosolyogva teszem az ágyra és kibújok a saját ruhámból, hogy felvehessem az övét. Igaza volt, pont jó rám, kényelmesen elférek benne. Ráadásul még jól is áll. Találok egy tükröt a szobában és megnézem magam. Az arcom rózsaszínes, a szemem csillog. Jajj ne, ezt ha akarom sem tudom elrejteni előtte. Kopogtat néhányat az ajtón.
- Készen vagy?
- Igen, bejöhetsz! - kitárja az ajtót és vigyorogva néz - Tökéletes. Jól áll neked a cuccom! - ettől csak még jobban elpirulok.
- Köszi! Akkor ezt most kimosnám. Merre is van a fürdő? - felveszem az ágyról a blúzom és kifelé indulok, de ő a vállamnál megállít. - Mi az?
- Arra van! - mutat egy ajtóra a szobában.
- Óh ... remek! Akkor megyek ... - motyogom és besétálok. Nem gondoltam, hogy jönne utánam, de tévedtem.
- Add csak ide, tegyük be a gépbe.
- Ezt kézzel is könnyen ki lehet szedni! Nem szükséges a mosógép.
- De én szeretném! - nyafog és megfogja a blúzom, mire én erősebben szorítom.
- Harry, ez felesleges...
- Add ide, Mandy!
- Nem, nem adom! Itt a mosdóban könnyen ki lehet sze.......- a szája az én számra tapad és hirtelen már nem is érdekel a felsőm. Elengedem és a nyaka köré fonom a kezem. Olyan puha ajkai vannak, mint a pillecukor. A hosszú puszi után egyszerre döntünk úgy, hogy tovább kell ezt vinni. Együtt nyitjuk szét az ajkainkat és az ő nyelve megelőz, ahogy a számba csúszik és lassú körözésbe kezd az enyémmel. Hihetetlen jó érzés! Oké, igaz, hogy nem sok sráccal csókolóztam még, de biztos vagyok benne, hogy ő ebben a legjobb! A derekamnál fogva közelebb húz magához és ott tart. Nem igazán tudom mennyi ideig is tart ez a csók, de olyan érzés, mintha egy másik dimenzióba kerülnék. Tökéletes, erre nincs más szó! Amikor a csókunk véget ér, nem nyitom ki a szemem. Egy pillanattal később érzem a homlokát az enyémen. Nem beszélünk, csak állunk összeölelkezve, egymás levegőjét szívjuk és próbálunk normálisan lélegezni.
- Szóval én győztem ... Mosógépbe vele! - suttogja pimasz mosollyal. Paradicsom vörös fejjel állok a karjaiban és minden porcikám visít, hogy "MÉG MÉG MÉG! Többet ebből! Többet belőled!" De csak bólintok egy aprót és lehajtom a fejem. A blúzom időközben a padlón végezte. Harry fürgén a mosógépébe gyömöszöli és berögzült mozdulatokkal elindítja a mosást. Én meg csak állok ott, mint akit elvarázsoltak és nézem őt. Basszus az előbb csókolóztunk, én meg lefagytam mint egy idióta.
- Gyere, menjünk vissza a szobába. - megfogja a kezem és bevezet a hálóba, de én még mindig nem tudok a szemébe nézni. Szégyenlős lettem. Az ágyra ülünk és ő szorosan mellém helyezkedik, miközben még mindig fogja a kezemet.
- Minden rendben? - kérdezi, de én csak bólogatok és a lábaimat nézem. - Elment a hangod? - kuncog és kicsit lehajol, hogy lássa az arcom, de én elfordítom a fejem. Már így is teljesen vörös vagyok.
- Akkor azt hiszem meg kellene vizsgáljam, hogy minden oké-e ... - az államnál fogva maga felé fordít és újra megcsókol. Megint olyan lassan, érzékien és én újra elveszek ebben a fantasztikus érzésben.
- Szerintem minden jó ... Próbáld csak meg! Beszélj, mondj valamit! - bíztat mosolyogva. Megrázom a fejem. Nem hiszem, hogy a nyekergésen kívül bármire képes lennék most. - Gyerünk Mandy! Mondanod kell valamit ... Legalább azt, hogy jó volt-e!? - a szemébe nézek és látom rajta, hogy a mosoly mögött aggodalom is bújkál. De ha nem lett volna jó, nem hagytam volna neki ezt ... Kétszer! Nem igaz? Nagyon óvatos mosoly jelenik meg a számon.
- Kapok még ... ? - suttogom és a szemébe bámulok. Egy pillanatra olyan lesz, mint akinek könnyezni kezd a szeme, aztán pislog néhányat és hatalmasat vigyorog.
- Amennyit csak akarsz! - valóban így van, mert már újra egymás száján lógunk és én is egyre bátrabb leszek. A tarkójánál a hajába túrok, kicsit megcirógatva a fejbőrét, aminek az a hatása, hogy egy mélyet morog.