2014. február 21., péntek

19.rész


"Fura az élet, bár gyakran elvesz, jutalmad mindig, hogy újra kezdhetsz.

Csillogó gyémántod köddé fakul, majd öledbe hullik váratlanul."

Az elköszönés nem volt egyszerű. Lux épp akkor döntött úgy, hogy csüngene egy kicsit rajtam, és Harryt sem volt egyszerű meggyőzni, hogy képes vagyok hazavezetni. Nem tudom mit gondolhat most rólam. Átélte már két kirohanásomat ... talán idegbetegnek titulál. Amikor hazaértem, anya kétségbeesetten fogadott. Ő is látta a remek műsort a tévében. Elmondtam neki, hogy beszéltem Ben-nel, és mindent elintéz, de cseppet sem nyugtattam meg ezzel.

Most a szobámban kuksolok és szívesen nézném a tévét, de a korábban történtek miatt, talán mégsem kellene bekapcsolnom. Így aztán a laptopommal ütöm el az időt, böngészgetek. A telefonom mellettem rezeg egyet, jelezve, hogy üzenetem érkezett.

"Remélem minden rendben. Tényleg nem akartam, hogy kocsiba ülj a történtek után ... És bocs, hogy zaklatlak, Louise-t addig nyaggattam, amíg meg nem adta a számod :) Harry xx"

Szélesen vigyorgok, ahogy elolvasom ezt a pár mondatot. Nem tudom miért, de amennyire kiborított elsőre Harry, most annyira kezdem kedvelni. Azt hiszem félreismertem. Nagyon rendes fiú és törődő. Bár Lou mondta, hogy imádja Lux-ot, és azt is mondta, hogy Harry-t nagyon rossz színben tűnteti fel a média, de nem gondoltam, hogy ennyire. Egyáltalán nem néz ki nőcsábásznak. Főleg nem rosszfiúnak. Egy aranyos, 19 éves fiú, aki a barátai és szerettei körében nagyon ellazult. Most már tudom, milyen erősen ferdít a média.

"Minden rendben, mondtam, hogy nincs miért aggódj! :) Ha a számom kellett, miért nem kérted el tőlem? Szegény Lou milyen kínzás alatt mondhatta el neked?"


"Nem voltam biztos benne, hogy ha tőled kérem, meg is adod. Bocsi! Lou pedig már hozzászokott ehhez, nem kell őt féltened! :)"


Kuncognom kell. Feldobja az estémet ez a néhány üzenetváltás vele. Határozottan jó kedvem van.

"Most, hogy ilyen alattomos módon megszerezted a számom, mihez kezdesz? Mi lesz a következő, a személyi számom? :D"

"Arra nincs szükségem. Ne értsd félre, nem nyomozok. Csak meg akartam bizonyosodni, hogy rendben vagy :)"

"Ez kedves. Köszönöm! Nos, egyben hazaértem, szóval tényleg nincs miért aggódj. Nem vagyok porcelán, ennyitől nem török el. :) Jó éjt, Harry"

"Jó éjt, Mandy :)"

Tessék? Mandy? Senki nem becézett még így. Hát, ez egyre érdekesebb lesz.

A következő hetekben egyre gyakrabban hívott át Lou magukhoz. Nagyon sok időt töltöttem velük. Néhányszor Harryvel is találkoztam ott. Nagyon jól érzem magam a társaságában. Mindig próbál megnevettetni, én meg az idióta vihogásomat próbálom elfedni előtte, sikertelenül.

Hálaadás előtti reggelen a legkülönlegesebb ébresztőt kapom. A nagymamám puha keze simogatja az arcomat. Finom illatát ezer közül is felismerem, pedig még nincs is nyitva a szemem.
- Csillagom, ideje felébredni!
- Hmm? Nagyi? Hát te? - mosolygok és felülök, hogy megölelhessem.
- Hát, úgy látszik nekem kell eljönnöm, ha látni akarlak, mert te felém sem jössz.
- Sajnálom - húzom el a számat - mostanában eléggé felfordult az életem.
- Tudom kincsem. De ne aggódj. Gyönyörű vagy, okos és életvidám! Ez egy elég veszélyes kombináció! - vigyorog rám, amitől nekem is mosolyognom kell.
- Úgy örülök, hogy itt vagy! - újra megölelem - Nem is tudtam, hogy meglátogatsz. Akkor felkeltem volna korábban.
- Én kértem meg anyádat, hogy ne szóljon. Gondoltam megleplek! De most lemegyek, hagylak elkészülni. Vásárolni megyünk, szedd össze magad.
- Vásárolni? - értetlenkedek.
- Vásárolni.
- Ó. Oké! Mikorra legyek kész?
- Egy óra múlva. - ezzel ki is ment a szobából. Imádom a nagymamámat, de bosszantó, hogy ha eldönt valamit, akkor annak úgy is kell lennie. Nem csinálok nagy dolgot a készülődésből, semmi különleges. Egy farmer, egy nagy pulcsi és kész is vagyok. Reggeli közben kiderül, hogy nagyi itt marad az ünnepre és még utána is néhány napot. Nagyival ketten indulunk neki a vásárlásnak. Amíg én vezetek, ő próbál egy listát elkészíteni, hogy mikre lesz szükség.

- Nézd csak, ebbe az üzletbe is menjünk be! - int nagyanyám egy bolt felé, én pedig kötelességtudóan követem, a sok szatyrot cipelve.
- Minek ennyi minden? Nem gondoltam, hogy kiürült a konyha otthon ... - morgolódok.
- Amanda, ezek csak a legszükségesebbek.
- Jézusom, akkor mi lenne, ha még feleslegeset is vennénk!?
- Jajj, ne nyavajogj, csak gyere. Igyekezzünk...
Mama után kullogok és már nagyon unom ezt az egészet. Éhes is vagyok, talán már ebéd idő lehet. Miért nincs ebben az üzletben legalább egy óra? Még a telefonom sem tudom előhalászni, mind a két kezem tele van. Mama lelkesen libben a sorok között, és bevallom, fogalmam sincs mit akarunk még itt is venni. Már elvesztettem a fonalat három üzlettel korábban.
- Jobb lenne ha kint megvárnálak, nagyi. Leülök arra a padra a bolt előtt, rendben?
- Persze, ahogy akarod! Majd próbálok igyekezni.

Megkönnyebbülten sóhajtok, ahogy a hátsóm a padhoz ér. Magam mellé pakolom a sok táskát és bámészkodok. Nagyon jó illatok jönnek a kajáldák felől. Ha mama kijön a boltból, elrángatom enni. Mit is egyek? Talán egy hamburgert? Vagy valami mást? Hmm ... Jézusom, az ott Harry? Na ne! Hirtelen elfordítom a fejem és másfelé nézek. Fogalmam sincs mit kellene tennem. Köszönjek neki? Vagy tegyek úgy, mintha nem láttam volna? Nem akarok megint a médiába kerülni.

- Nagyi, végre! Minden meg van? Mehetünk? - felpattanok a padról és elveszek tőle az ujabb szatyrot, közben a kezembe veszem a többit is.
- Dehogy megyünk még haza. Még a fél lista itt van. Be kell szerezzük ezeket is.
- Jesszus, nagyi. Nem mondtad, hogy kamionnal jöjjek ... - szedem össze a táskákat és igyekszem a kezemben tartani mindet. Amikor odanyúlok az utolsóért, hosszú ujjak kapják fel előttem. Hirtelen felpillantok és Harry áll ott, cuki mosolyával.

- Szia Mandy!
- H... Harry! Szia ... - bámulok rá és teljesen lenyűgözve érzem magam.
- Khm ... - vonja magára nagyi a figyelmem.
- Ó igen. Harry, bemutatom a nagymamámat, Sarah-t. Nagyi, ő Harry!
- Üdvözlöm! - Harry megfogja mama kezét és puhán megrázza, aztán kezet csókol. Jézusom, mint valami ősrégi filmben.
- Örülök a találkozásnak! - mosolyog rá nagyi.
- Öhm ... Huh... Mi járatban vagy? - próbálom összeszedni magam és Harryre figyelni.
- Vásároltam néhány dolgot. - ránt vállat és elszed tőlem néhány csomagot - Hadd segítsek. Nehéznek tűnnek.
- Erre semmi szükség, Harry! Elbírom és nem akarunk feltartani...
- Ne butáskodj, szivesen segítek. - elszedi a legtöbb táskát, amit csak tud és mellém áll. Még mindig mosolyog és a szívem már össze-vissza kalapál. Mi történik?

- Épp ebédelni készültünk. Ugye velünk tart, fiatalember? - mosolyog rá nagyi, én meg azt sem tudom mit csináljak. Nem jöhet velünk mama!!! Tele lesz az újság velünk!
- Csak abban az esetben, asszonyom, ha nem bánják! - válaszol illedelmesen Harry.
- Nagyi ... - próbálkozok, de csak legyint.
- Előre megyek! Megnézem mit lehet itt kapni! - és már ott sincs. Érdekes, hogy most milyen gyorsan tud sétálni. Harry felé fordulok. Nem tudom mit kellene mondanom.
- Ha nem akarod, akkor nem megyek veletek. Majd mondod, hogy közbe jött valami nekem.
- Nem, szó sincs erről. Én csak ... Huh, hogy is mondjam. Attól tartok, megint bekerülök a tévébe, vagy egy újságba. 
- Ha így lesz, akkor elintézem. De nem bújkálhatsz örökké, csak azért, hogy ne kerülj be ezekbe.
- Tudom, és igazad van. Végülis nincs semmi rossz abban, ha egy barátommal és a nagymamámmal ebédelek egy plázában, igaz? - mosolygok rá, ő pedig vissza rám.

Ebéd közben nagyon jól elbeszélget a társaságom másik fele. Én csak ülök és az ételre koncentrálok. Még nem nagyon szóltam közbe, de láthatóan nagyon jól szót értenek nélkülem is. Ennek örülök, ez lehetne kínos is, de nem az, szerencsére.

- És mik a terveid a holnapi hálaadásra, Harry? - kérdezi nagyi a srácot.
- A családommal fogok ebédelni. Utána hazamegyek és ... Nem is tudom. Talán tévézek, vagy mással kötöm le magam. Még nem gondolkodtam ezen.
- Hát ... Ha nagyon unatkozol ... - függőben hagyja nagymama a mondatot és rám pillant, aztán újra Harryre. Ismerem ezt a nézést, valamit tervez. Ó basszus. - Talán átugorhatnál Amyékhez. Náluk vacsorát tartunk, csatlakozhatnál. Szivesen látnak, ebben biztos vagyok!

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Sziasztok Bocsánat de olyan kérdésem lenne, hogy valaki betudná nekem linkelni azt a Louis Tomlinson fanfic-et aminek az a cìme, hogy Seeing and believing
úgy tudom Tina Malik blogja!:) de sehogyse találom! :( előre is köszönöm! :$ <3

Tina Malik írta...

Nem az en blogom, csak a videot keszitettem :D linket nem tudok

Névtelen írta...

ohh fene!!:S azért köszönöm!:):/