2014. március 21., péntek

23.rész

Akikkel korábban történt link csere, az kérem, hogy jelezze! Volt egy kis probléma a beállításokkal, így a linkek elvesztek.


"Egészen addig nem tudod mennyire erős vagy, amíg nincs más választásod, mint erősnek lenni."

Lou látogatása normál esetben nem idegesítene ennyire. De a tudat, hogy valószínűleg Harry mindenről beszámolt neki, okot ad nekem erre. Már elterveztem, hogy Lux remekül le fogja kötni anyámat, addig mi beszélgetni tudunk ... De az nem volt a terveim között, hogy vallatás lesz, és érzelmekről tárgyalás.
- Oké, most, hogy ketten vagyunk ... Mindent tudni akarok, Amy!
- Mi mindent, Lou? - értetlenkedve nézek rá.
- Mi van Harryvel? 
- Hogy mi van? Honnan tudjam? Kérdezd tőle! Ahogy látom te lettél a naplója, akinek mindent elmond...
- Ne duzzogj már, tőled várnám, hogy beszámolj ezekről!
- Elnézést, hogy nem teregetem ki a napom minden percét! - morgolódok.
- Azért ne mondd, hogy nem számít! Hogy nem gondoltál erre egész nap! - vigyorog szélesen rám Lou.
- Töröld le ezt a vigyort, Louise Teasdale, mert komolyan idegesítő! - duzzogok még továbbra is.
- Ki vele! Mit érzel?
- Ó ne már, Lou! Ez ... Semmiség! Meg sem kellett volna történjen! Ráadásul így visszagondolva ... Az oviban volt ekkora felhajtás egy puszi miatt!
- Ebben egyet kellene értenem veled ... De nem teszem! Basszus, Amy! Ne húzd az agyam! Tetszik neked, nem igaz?
- Tetszik, de ez min változtat?
- Tessék? Hallod te magad? Van egy pasi aki bejön neked, és úgy teszel, mint ha ez semmiség lenne! Kislány, te egy harcos vagy és ez épp a te szádból baromi nagy szó! - próbál győzködni.
- Lou ne csinálj bolhából elefántot...
- Csak próbáld meg tagadni! Mondd, hogy nincs igazam! - nagyon jól tudja, hogy igaza van, és annyira utálom ezért!
- Mesélj nekem arról a puszikáról! - nevet rám pimaszan.
- Nincs mit mesélni ... Egy pillanatnyi gyengeség volt részemről!
- Hagyd ezt abba és legyél őszinte! - parancsol rám, és most igazán komolyan beszél. Sóhajtok egy nagyot és eldőlök az ágyon. A plafont bámulom közben.
- Olyan ... Nem is tudom! Megmagyarázhatatlan dolog volt, tudod? Amikor eljöttem Bentől, ígéretet tettem magamnak ... Hogy nem kell pasi! Erre ott állt Harry, és biztos te is tudod milyen tökéletes amikor csak mosolyog és bámul. - sóhajtok egy nagyot, amikor bevillan a kép, látom magam előtt az arcát - Amikor odahajolt tényleg úgy éreztem, hogy ez így van rendben! Megcsókol és nagyon nem érdekelt, hogy mi lesz utána. Egyszerűen csak hagytam neki! De végülis benyitott Rose, szóval ... Így lett ez puszi... - mondom a végén kissé talán csalódottan.
- Gondolod, hogy ha nem nyit be az a ribi, akkor meglesz az első csók? - kérdezi halkan Lou. Felpillantok rá, és látom, hogy épp egy párnát tömköd az ölébe, mint egy gyerek, amikor mesélnek neki és izgatott a folytatás miatt. Nevetnem kell ettől!
- Nem tudom, Lou! Nem láttam a fejébe, hogy mit akart tenni...
- Szerintem meg akart csókolni! Tudod, hogy mitóta... Vagyis ... Mindegy, szóval csak, tudod, hogy így szokott ez lenni! 
- Valószínűleg! De nem így lett! Ez talán valami jel, hogy nem is kell, hogy megtörténjen ennél több köztünk!
- Ez hülyeség! Nézz magadra! Totál beleestél a srácba!
- De ez nem lehet! Nekem nincs szükségem egyetlen pasira sem, köszi de elegem lett belőlük! Jó nekem egyedül.
- Csak hagynod kellene, hogy történjen minden a maga útján. Akkor majd minden rendbe jönne, máshogy látnád ezt! Tudom, hogy nagyot csalódtál, de talán épp ő az, aki segítene ezt a sebet begyógyítani, nem?
- Ez nagyon úgy hangzik, mintha kihasználnám őt, Lou! Természetesen ezt nem akarom!
- Adnod kellene egy esélyt neki! Nem látod mennyire próbálkozik?
- Harry és én barátok vagyunk! - mondom határozottan.
- Mi az igazi oka, amiért nem akarod, hogy több legyen?
- Ő még elég fiatal... 19 éves és ha még tényleg úgy is lenne, hogy akarna engem, Lou velem jön két gyerek egy romlott házasságból! Ez nem kell egy tini srácnak. Nem engedhetem meg magamnak azt, hogy belevágok aztán megint pofára esek, mert rájön, hogy ő csak egy kalandot akart, nem pedig apa szerepet! Sőt, nem is akarok belőle apát csinálni! A gyerekeimnek csak anyjuk lesz, egyedül nevelem fel őket és nem fogok keresni kétségbeesetten egy pasit, aki talán megfelelő lesz apjuknak!
-Talán hagynod kellene, hogy erről Harry döntsön! Nem valaszthatsz helyette! Úgy értem, ő sokkal érettebb, mint a kora! És annyira jól bánik a kölykökkel! Luxot is elhalmozza és basszus néha ha csak a kezében tartja, arra gondolok, milyen mázlista lesz a felesége, aki majd megajándékozza őt gyerekkel...
- Hát ... Ez a nő nem én leszek! Magamat ajándékozom meg két gyerekkel.
- Én csak azt mondtom, hogy nem kellene kizárnod őt! Beszéljétek ezt meg! Megvan benne minden, ami kell, de komolyan!
- Elhiszem, hogy elfogult vagy, meg hogy támogatod őt, de ne boronálj össze minket, mert nem vagy tündérkeresztanya!

***
- Lucy, én ezt a filmet unom, de komolyan ... Miért is kell ezt néznem?
- Shh, Amy! Egyél popcornt! - hurrog le a húgom, de a szeme továbbra is a képernyőn van. A szemem forgatom rá, úgysem látja. Valami unalmas, kislányoknak való filmet nézet meg velem, amitől az életemet is megunom már. Erre nekem semmi szükségem! Szerencse, hogy nem sokára vizsgálatra kell mennem.
- Felmegyek készülődni, orvoshoz megyek! - motyogom és nem érdekel, hogy hallja-e. Felsétálok a szobámba és lassan, ráérősen készülődök. Talán előtte még elmegyek a plázába, kerülök egyet, mert elég régen jártam arra. Kényelmesen és melegen öltözök, ráadásul anya újabban nem engedi, hogy vezessek, így még taxit is kell hívnom. Remek! Épp csak, hogy magamra rángatom az utolsó farmert, ami még rám jön, a telefonom csörögni kezd.
- Ó na ne! - jajjdulok fel. - Szia Harry!
- Mandy, Szia! Nagyon haragszol?
- Nem tudom, igazából nem árultál el titkot, de nem is gondoltam, hogy azonnal szaladsz és beszámolót tartasz! A BBC tudja már?
- Ez nem vicces!
- Tudom, nem is vicceltem!Lou reggel idejött és vallatott engem! El tudod képzelni milyen kínos volt? Nem, nem tudod!
- Tényleg nem, sajnálom! Jóvá tehetem valahogy? Elmehetnénk valahová, ha akarod!
- Épp készülődöm, Harry...
- Óh, ez azt jelenti, hogy nem érsz rá?
- Hát, tulajdonképp csak a plázába megyek, hogy elüssem az időt a vizsgálatig, ami néhány óra múlva lesz.
- Egyedül mész oda?
- A plázába? Igen ... Bár az orvoshoz is egyedül járok... - teszem hozzá, mintha ez olyan fontos lenne.
- Akkor veled tartok, ha nem bánod!
- Felőlem! Úgyis rég volt már őrültek háza a plázában, ugye? Jót tesz majd a hírnevednek, ha egy ilyen csinos bombázóval robbansz be a plázába! - viccelődtem.
- Igen, én is úgy gondolom! - hallom, hogy vigyorog. - Valóban csinos, és bomba formában van, még kismamaként is!
- Harry, ne csináld ezt! Én csak ... vicceltem!
- Én viszont nem! - beállt néhány másodperces csend közöttünk. Fel kell fogjam, hogy ő épp bókolt nekem. - Szóval mikor is indulsz? Elmegyek érted!
- Ööö... Nem is tudom! - végig nézek magamon. Fel vagyok öltözve, szóval nagyjából már indulásra készen állok. - Azt hiszem mire ideérsz, szalonképes leszek!
- Mindig az vagy! - kuncog - Hamarosan ott vagyok! Szia!
Hát ez a nap egyre csak jobb és jobb lesz!

***
Szerencsére nem kerül szóba semmi kínos téma a plázába vezető úton. Rádiót hallgatunk és Harry dalolászik, ami kifejezetten tetszik! Egy mini koncert nekem! Egy ideig járkálunk a boltok között, és valami titokzatos módon alig van pár ember, így nagy mázlinkra Harryt nem rohanják le. Bár rendesen be is öltözött ennek elkerülése érdekében. Jobban belegondolva, ez már nagyon fárasztó lehet. Előtte ha kiment az utcára, csak egy ember volt, ahogy a banda többi tagja is. De mi van most? Milliók nézik, ahogy levegőt vesznek, és őrülnek meg ettől. Ez tényleg beteg dolog.
- Nem vagy éhes? - töri meg a csendet, ahogy az étkezők előtt sétálunk el.
- Csak innék valamit. Talán egy gyümölcslevet! - gondolkodom el és kiszúrok egy büfét, ahol nem túl nagy sor áll.
- Ülj csak le valahová, nem sokára hozom, oké?
- Én is meg tudok venni magamnak egy üveggel!
- Tökéletesen tisztában vagyok vele, de ragaszkodom hozzá, hogy én állhassak sorba érte.
- Őrült vagy! - morgom és leülök a legközelebbi szabad székre. Több időt töltök el ott egyedül, mint azt gondoltam. Már a telefonomat is bűvöltem és időnként a sorra tekintek, ami alig halad. Ilyenkor jól jönne kihasználni a hírnevét... De ez csak egy gyümölcslé. Felállok, mert már elzsibbad az alsó felem, annyit ültem. De hamar rájövök, hogy sokkal jobb lett volna, ha ülve maradok. 
- Ezt nem hiszem el! - motyogom magam elé döbbenten. Ben és egy vörös, modell alkatú nő sétál el nem annyira távol tőlem. Nagyon jól mulatnak valamin, és tisztán látszik, hogy nem csak barátság van közöttük. Legalábbis én nem járok kézenfogva még a legjobb barátommal sem. A mellkasom hirtelen úgy érzem, hogy zsugorodni kezd, már levegőt is alig kapok. Ez valami pánik, méreg, düh keveréke lehet, ami kínozni kezd. A lábam megremeg, ahogy az ajkam is, a ki nem eresztett könnyektől. Hát ő az, aki miatt nem lesz apja a gyerekeimnek! Ő, miss hosszú láb, vékony csípő, kerek mell és tűz piros ajkak, ami egyezik a haja színével. Vissza kell pislognom a könnyeimet, miközben rájövök, hogy ez a nő sokkal jobb nálam.
- Hé, Mandy! Mi történt? Jól vagy? - Harry próbálja elvonni a figyelmem, de én csak bámulok őket, akik mit sem sejtve felént tartanak, nevetve, boldogan.
- Amanda, hallasz? - megfogja a két karom és finoman megráz. Most már rá figyelek és nem bírom tovább. A könnyek utat törnek, pedig nagyon igyekszem visszafogni őket. - Minden oké! Ne sírj, rendben? Mi ez az egész? - letörli a könnyeimet és én visszapillantok oda, ahová az előbb szilárdan bámultam. Nem messze attól a ponttól, egy asztalnál ülnek. A nő úgy bújik Benhez, ahogy én tettem hónapokkal ezelőtt. Ahogy nekem kellene, ha ő nincs! Persze én csak otthon tehettem ezt meg, feltéve, ha időben hazaért. Soha nem jött volna el velem a plázába, vagy bárhová, ami őt nem érdekli.
- Csak ... Menjünk innen, kérlek! - mondom Harrynek halkan. Nem kérdez többet, fogja az üdítőket. Hatalmas kezében elfér kényelmesen két üveg, másik kezével finoman fogja a karom és kivezet onnan. Hálás vagyok neki ezért, úgy érzem, ha ezt kis tartást nem adná, összetörve hullanék a pláza padlójára.

5 megjegyzés:

Unknown írta...

Viiiii! Very Good! :D Ügyi vagy! Kövit nekeeemm! :33

Nina írta...

Szia! Szuper vagy, de jöjjenek már
össze. :-D
velem még nem volt, de benne lennél egy linkcserében?
Sikereskarriercsere1dharry.blogspot.hu

Unknown írta...

Nem rég kezdtem el olvasni, de IMÁDOM!! (: ♥

Reni írta...

Louval mélységesen egyet értek, de azt hiszem ezt nem is kell mondani. :) Amy-t pedig annyira sajnálom, hogy ezzel kell élnie. Az a vörös kis..... Izé meg menjen el Afrikába. Vagy messzebbre. Mondjuk a Déli-Sarokra. :D

Tina írta...

Nem lesz valami színvonalas komment, mert fáradt vagyok, de megpróbálkozom vele :D
Nagyon tetszett, még így ezredjére is. Már nagyon érdekel, hogy mi lesz (bár tudom :P)

xx