2014. március 14., péntek

22.rész


"Sok sebet hordozok, de hordozok magamban olyan pillanatokat is, melyek soha nem történtek volna meg, ha nem merészkedek túl a határokon."

Elhatároztam egy másodperc töredéke alatt, hogyha meg akar csókolni, én nem akadályozom meg ebben! Az arca egyre közeledett, és nekem éveknek tűnt, mire végre a szája az enyémhez ért. Ajkai puhák, szinte égetnek. Nem csókol meg, csak egy hosszú puszit ad nekem. Talán arra számít, hogy ellenkezek majd.

Nem igazán tudom, honnan jött a bátorság, de lassan átkarolom a nyakát és még közelebb húzom őt magamhoz, ezzel a legminimálisabbra csökkentve a távolságot közöttünk. Az ő kezei a derekamon és a hátamon pihennek. Nem bírom tovább, elmosolyodom, miközben az ajkaink még mindig összeérnek. Szintén mosollyal válaszol, de nem enged el. Semmi sem tart örökké, szokták mondani. Hát ez a pillanat sem egy hosszú életű dolog volt. Az ajtó két halk kopogás után kinyílt és az ingatlanos Rose áll zavartan a küszöbön.
- Én ... Uhh, enézést! - motyogja alig hallhatóan és a padlóra szegezi a tekintetét. Ekkor térek csak magamhoz, elhúzódom Harrytől és az arcom talán még sosem volt ennyire vörös. Nem látom magam, de érzem, hogy szinte parázslok. Az ablak felé fordítom a fejemet, most nem vagyok képes senkivel szembe nézni. Mégis mit műveltem én az előbb?
- Semmi... Semmi gond, Rose! - tér magához Harry is, a kezeit elveszi a hátamról és a derekamról.
- Szóval akkor ... Szeretnétek a házat? - szedi össze magát a nő és visszatér a hivatalosabb énje. Az ajkamba harapok, még mindig érzem, hogy furán bizsereg, pedig csak egy nyamvadt puszit kaptam, az ég szerelmére. Lassan felé fordulok, de az arcom még mindig nagyon piros lehet, még mindig ég.
- Azonnal kell választ adnom?
- Nem, természetesen gondolkodhattok is, de ez egy nagyon jó ház, jó áron, remek környéken ... Szóval elég kelendő. Ne gondolkodjatok túl sokáig, rendben? - én csak bólintok és lassan elindulok kifelé. Nem is tudom, talán szégyellem magam, amiatt, amit látott. Beülök Harry kocsijába és várok. Nem sokáig vagyok egyedül, ők is kijönnek a házból, elköszönnek és Harry beül mellém.
- Minden rendben?
- Persze ... Miért? - kérdem halkan, de nem nézek rá, még nem megy.
- Meg fogod venni a házat? - faggat, miközben beindítja a motort és elindulunk hazafelé.
- Azt hiszem, igen. Nagyon szép ház, nem túl sok hibával.
- Otthon mikor mondod el?
- Majd ha már megvettem. Kicsit tartok a reakciójuktól ... - vallom be neki.
- De a karácsonyt még otthon töltöd, ugye?
- Nem tudom ... Ha lehet, akkor már szeretném itt, egyedül. Még ... Nem volt ilyen karácsonyom, de nem is akarok ünnepelni. Nem sok értelme lenne.
- Ezt nem igazán értem. Mandy, nem karácsonyozhatsz egyedül!
- Mégis miért nem? - csak most pillantok rá, és épp akkor ő is engem néz, aztán már újra az utat.
- Mert ... ez karácsony! - ez aztán a válasz, Styles.
- És? Hol van előírva, hogy ünnepelnem kell? Természetesen találkozom anyáékkal, de jobban szeretnék egyedül lenni. Felkészülni az új életemre. Az első karácsonyom egyedül. 
- Nem fogom hagyni, hogy egyedül legyél.
- Nem tehetsz semmit!
- De tehetek, és fogok is!
- Harry, a családoddal és a barátaiddal leszel! Ne akarj ezen vitatkozni velem, kérlek! Eldöntöttem! Köszönöm, hogy jót akarsz, de épp eleget segítettél már nekem és nem várok el többet ennél.
- Nem azért teszem, mert elvárod!
- Akkor?
- Csak mert ... Így akarom! Eldöntöttem! - a végén elmosolyodik. Annyira pimasz! Csak fújtatok egy nagyot válasz helyett és nézek kifelé az ablakon. Még nem esett hó, de így is nagyon hideg van. Az emberek az utcán nagykabátban járnak, és látszik a fagyos lehelletük, ahogy beszélgetnek.
- Köszönöm, hogy eljöttél velem! - fordulok felé, ahogy beáll a bejárónkra.
- Szívesen tettem ... Nagyon tetszett ez a kis idő veled. - remélem nem a puszira gondol, mert megint lángra kap az arcom.
- Szeretnél ... Egy teát? - kérdezem zavaromban és közben kimászok a kocsiból.
- Jól esne, köszönöm. - ő is kiszáll és a ház felé indulunk. Azért mondhattál volna nemet, hogy ne legyen még kellemetlenebb!

***

Harry egész délután itt volt nálunk, szerencsére anya nem faggatott ki minket, így hamar a szobámba jutottunk és csak tévéztünk meg beszélgettünk. Egyszer sem jött szóba, ami az eladó ház szobájában történt. Igazából nem is tudom mit mondhattam volna erről. Megtörtént és nem nagy dolog. 
Most az ágyamon fekszem, a kinyúlt pizsimben és a párnát szorongatom. Ha jobban belegondolok, nagyon tetszett ez a kis puszi is. Hosszú hónapok óta nem kaptam ilyet egy férfitól sem. Oké, talán nem helyes, hogy Harry volt az a férfi, de istenem ... Hát elgyengültem. Néha szükségem van egy kis gyengédségre, ő pedig valahogy mindig megtalálja a módját, hogy a kedvemre tegyen. Még ha talán nincs is tisztában ezzel. Ha idősebb lenne, simán lehetne köztünk valami. El tudnám képzelni az életem vele. Bárcsak még Ben előtt találkoztunk volna ... Most nem lenne így elcseszve az életem.
Végül sikerül valamikor elaludnom, és még reggel is emlékszem tisztán az álmomra. Az új házban voltunk, négyesben, ahogy éppen egy karácsonyt ünneplünk. A gyerekeim már 2 évesek voltak, Harryt pedig apának hívták. Együtt díszítettük fel a fát, készítettük az ünnapi ételeket és készültünk a családtagok érkezésére. Nem szabadna ilyenekről álmodnom. Hülyeség az egész, még jó, hogy csak én tudok az álmaimról.
Épp a fogamat mosom, amikor a telefonom csörögni kezd. Fogkefével a számban sietek a szobába és látom, hogy legjobb barátnőm neve villan fel a képernyőn. Veszek egy nagy levegőt és felveszem.
- Jó reggelt, Louise! Hogy vagy?
- Ne jó reggelt, Louise-ozz nekem Amanda! Hogy lehet, hogy én erről csak most tudok?
- Miről is? - visszasétálok a fürdőbe, kiöblítem a számat.
- Elköltözöl? És ezt miért Harrytől kell megtudjam?
- Ó, na ne! Elmondta? Hát én megölöm ...
- Még szép, hogy elmondta! Ráadásul azt az elvetemült ötletet is, hogy egyedül karácsonyozol! Szó sem lehet róla! - a szemem forgatom. Harry rosszabb, mint egy pletykás öregasszony!
- Lou, kérlek! Majd meglátogatlak titeket karácsony körül, de tényleg nem akarok senki terhére lenni.
- Ezt a hülyeséget máris felejtsd el! Mi az, hogy más terhére vagy? Nem vagy senki terhére! 
- Jó, akkor nem vagyok! - mondom duzzogva. Néha tényleg olyan érzés, mintha lenne egy nővérem.
- Na, oké! Akkor térjünk át a fontos dolgokra!
- Tessék? Azt hittem ez a fontos, amiért hívsz ...
- Ez is, de történt még valami ... Amiről szintén elfelejtettél beszámolni nekem! - már-már felháborodottan beszél.
- És mi lenne az? - közben a kád szélére ülök, és még mindig kicsit duzzogok.
- Az a kis csók féleség, ami Harryvel történt! - hallom, hogy vigyorog.
- LOU!!! Ez .. nem! Jézusom, Harry mindent elmond neked? Mi a franc?
- Szóval tagadni próbálod? Ez is csak azt igazolja, hogy történt valami!
- Lou, hagyd ezt abba, kérlek! 
- Jajj már, Amy! Szerintem nincs ebben semmi rossz! Harry remek srác! Mi a bajod?
- Mi a bajom? Ő egy tinédzser! Tényleg remek srác, csak nem nekem! Nem vagyok már 18!
- Ó kérlek, ne mondd nekem, hogy ez a baj. Harry sokkal érettebb a koránál, te is tudod.
- Nem szeretnék erről beszélgetni, sajnálom!
- Pedig muszáj lesz! Ami azt illeti, nem sokára ott leszek anyád házánál, szóval remélem fel vagy már öltözve.
- Tessék? Ide jössz? Mármint ... oké! De ugye egyedül vagy?
- Hát én ... Nem!
- NEM?? Ki van veled?
- Hát Lux, ki más lenne? ... Vagy Harryt vártad, te kis pimasz? - kuncog és én csak mérgesebb leszek.
- Ó jézusom, dehogy! Csak ... Tedd le a telefont és szólj ha már itt vagy. Szia!

6 megjegyzés:

Fjo Ja írta...

WHAT THE HELL!? Anyám!! Ez nagyon jóóó lett!! KÖVVIIITTT NEKEM!!!!!!!!! Milyen egy zseniális emberekkel vagyok körülvéve?! :o *____*

Amanda Styles írta...

Flo! Ne ess túlzásba, kérlek! Nem vagyok zseniális, oké? :D
Viszont nagyon köszi a kommentet, és borzasztóan örülök, hogy ennyire tetszik :) <3

Nina írta...

Szia! Hat ez a resz is baromi jo lett. Komolyan, de azert mar osszejohetnenek! Bocsi, h most egy ideig Nem irtam, de elegge kikeszit a suli. Es azert is bocsi h nincs magyar billentyuzetem.
Nina

Amanda Styles írta...

Köszönöm a kommentet Nina :) Egyszer mindennek eljön az ideje ;)
Semmi baj, annak örülök, hogy legalább írsz :) Köszi :)

Tina Malik írta...

Woah végre már :) Várom, hogy mi lesz a folytatásban, és, hogy Amy állmai valóra vállnak-e ;)
xx

Renn H. írta...

Hö-hö-höhö :D Amy hogy zavarba jött mán ?! :D Na mindegy. Ismét fantasztikus részt olvashattunk hölgyeim és hölgyeim. Az idegeket most is húzod. Várom a kövit. ;) <3
Btw: Sorry a késésért >.<