2014. augusztus 6., szerda

30.rész


" Eljön az a pillanat, amikor életünk örökre megváltozik. A pillanat, amikor örökre beismerjük gyengeségeinket. A pillanat, amikor elébe állunk a kihívásnak. A pillanat, amikor elfogadunk egy áldozatot vagy elengedünk egy szerettünket. És megesik, hogy a változás épp válasz az imádságainkra. "

- Mégis mit beszélsz? Jézusom, Mandy, félre beszélsz! - mondja először halkan, aztán hirtelen mérges lesz a hangja - Soha többet ne mondd ezt! - csattan fel erős hangon.
- Harry, ez nem megy. Hisz te is látod! Nézz csak ránk! Te egy híres popsztár vagy... én meg egy ... senki! Hamarosan gyerekeim lesznek, egy másik férfitól! Ne mondd nekem, hogy az életed álma, hogy más gyerekeit nevelhesd! Ráadásul korkülönbség is van közöttünk... Jóval idősebb vagyok!
- Ez mind csak szarság! Csak kifogásokat gyártasz! Mi történt? Eddig semmi baj nem volt! Eddig minden jó volt velünk...
- Velünk? Egyáltalán volt valami velünk, Harry? - kiabálom és csak miután kimondom, akkor jövök rá, hogy talán mégsem kellett volna. Már mindegy, úgy látszik ma mindennek ki kell jönnie, ami nyomaszt. Harry láthatóan rosszul fogadja az utolsó kérdésemet.Üres tekintettel néz rám, talán még kissé könnyes is lesz a szeme. Néhány másodperc telik el, amiket óráknak érzek, de ő csak bámul... Végre megszólal. Halkan, szinte suttogva.
- Szóval szerinted... Semmi nem történt!? Nem volt itt ... - mutogat kettőnk között, egy pillanatra megáll - Nem volt semmi!
- Harry én... Nem így...
- Akkor mégis hogy? - csattan fel újra - A picsába Mandy, ha neked ez semmi volt akkor én most azonnal fejest ugrok a fagyos Temzébe! A rohadt életbe, ne csináld ezt velem! - járkálni kezd a szobában, néha idegesen szánt végig a haján. Már nem merek megszólalni. Nem tudom mit mondhatnék. Így kell lennie. Jobb lesz, ha haragszik rám, könnyebben túl teszi magát ezen. Csak nézem, ahogy járkál idegesen és halkan morgolódik. Nem értem mit mond, talán a szennylapokat szidja!? Nem tudom.
- Harry... - szólalok meg halkan. Azonnal megáll és felém fordul. Most a szoba másik végében van. Tökéletes alkalom, hogy kimondjam....Mély levegőt veszek.
- Igen, Mandy? - mondja halkan, mintha csak sejtené mire készülök.
- Vége van! - a hangom nem több, mint nyöszörgés.
- Viccelsz velem! - vágja rá, idegességében nevetve - Kurvára viccelsz! - túr a hajába, már attól félek, kitépi azt.
- Ez nem vicc! Nem megy! Nem működik!
- Mégis mi? Eddig is működött! Mandy .... én.... - térdre esik a szobában és könyörgő szemekkel néz rám. Oda mennék és szorosan magamhoz ölelném. De akkor mindent elrontanék, még jobban...- Ez biztos csak valami rossz álom. Egy kibaszott rossz álom! Fel akarok ébredni.... - a mondat végén a hangja már csak suttogás. A fejét lógatja, lefelé néz.
- Sajnálom! - fuldoklom a sírástól. De nem akarok sírni előtte.
- Én most... Akkor én... - dadogja és feláll a földről. - Jobb lesz, ha megyek! - vissza sem néz. Kisétál az ajtón és olyan nagyokat lép, hogy utol sem érem. Néhány lépés távolságból látom, ahogy kiviharzik a bejárati ajtón és becsapja maga után.

Hát ennyi volt. Elment. Elküldtem őt. Az ágyamon ülök, úgy érzem, mintha egy idegen helyen lennék. Hideg is van, megborzongok. Harryvel együtt a meleg is elszökött innen, minden ami eddig jó volt, az most... Megszűnt. Kiment azon az ajtón és nem fog visszajönni!

- Egy idióta vagy! Egy kicseszett idióta! Mért kellett ez? - kiabálom magamnak és a hajamba túrok.
- Amy!? - az ajtó felé kapom a fejem.
- Lucy? - kérdőn nézek és csak akkor jövök rá, hogy sírok, mikor meghallom a hangomat. A sós könnyek csak a beszéd közben gördülnek az ajkaim közé. Igen... Határozottan sírok!
- Minden rendben? - kérdezi gyengéden és egy kicsit beljebb jön. Felteszem magamra a legszebb mosolyom.
- Persze kicsim, miért ne lenne? Minden oké....
- Ez biztos? Csak mert... - mély levegőt vesz - Harry kint ül, és ... épp a kormányt püfföli... - motyogja és az ablak felé pillant. Azonnal felugrok, odasietek és kinézek. Tényleg úgy van, ahogy Lucy mondja. 
- Ez megőrült... - motyogom döbbenten. Egy pillanattal később meglátom, hogy a telefonja, a tartójában felvillan és ő kikapcsolja. Valószínűleg beszélt valakivel. Ideges mozdulatokkal indítja be az autót. mielőtt kihajtana a bejáróról, még egy pillantást vet az ablakomra. Valószínűleg észrevesz, hogy ott állok és őt figyelem. Megtörli a szemeit, utána nagy tempóval kiáll a bejáróról és még nagyobb gázzal elhajt.
- Amy, ezt elbasztad... - szólal meg közvetlen a hátam mögül Lucy - Sírt! Te is láttad! Szeret téged, te is tudod! - kiabálni kezd velem. Lassan felé fordulok. - Mindent hallottam! Rohadt vékonyak ám itt a falak!
- Ebben az esetben biztos azt is hallottad, amikor anya azt mondta egy órával ezelőtt, hogy rakd rendbe a szobád lefekvés előtt. - mondom higgadtan.
- Amy, csak beszélj...
- Ment a szobádba! MOST! - megemelem a hangom, mire nem ellenkezik. Megrázza a fejét és kisétál.
- Még nem késő... Helyrehozhatnád... - motyogja mielőtt becsukná az ajtót. Felkapok egy párnát és utána dobom. Tudom, hogy igaza van, de ő nem érthet meg. Nem tudja milyen is ez.



Harry Styles különös szilvesztere! A híres brit fiú banda, a One Direction egyik énekese, Harry Styles mostanában gyakran kerül címlapokra. Néhány cikkben egy bizonyos Amanda Stick-kel hozzák szóba... De a legújabb fejlemények szerint az énekes talán nem is Amanda után futkos. Néhány lelkes rajongó és paparazzi látni vélte őt Amerikában. Felmerül a kérdés, hogy miért utazott oda? Minden valószínűséggel ott szeretné eltölteni a szilveszteri ünnepet. Egyenlőre nincs hír arról, hogy a banda többi tagja is csatlakozik-e Harryhez. Mindenesetre egy híres New York-i bárban előző este,- meg nem erősített források szerint,- rendesen leitta magát és olyanokat hangoztatott, hogy remekül érzi magát, szerelmes és most a legboldogabb.

Nos, nem igazán tudjuk, hogy mi is történt Styles háza táján, de vagy valóban nagyon boldog, és ennek örömére itta le magát, vagy csak szeretne nagyon boldog lenni, és igazából bánatában nézett a pohár, vagy poharak fenekére.

Szilveszter este van. Harryvel nem beszéltem amióta elhagyta a házat. Őszintén szólva én ki sem tettem azóta a lábam, még az udvarra sem. A szobából is csak akkor, ha nagyon muszáj. Itthon nem kérdezgetnek. Ennek két oka lehet. Vagy azt várják, hogy magamtól mondjam el, mi történt... Vagy Lucy már elmesélte és így nincs mit kiszedjenek belőlem.
Itt ez a cikk, amit a neten találtam és nem tudom elmondani mit érzek. Sajnálom őt. Magamat is. De csak most lesz rossz, utána túl fog jutni ezen! Kibulizza magát, vagy majd ... koncerteznek és elfelejti ezt az egészet! Új év jön, biztos rendesen beiszik majd és felszed valami neki való lányt.... Egy olyat aki hozzá illik. Aki nem volt még férjnél, nincs gyereke. Egy olyan lányt, aki el tudja őt kísérni a fellépésekre, interjúkra. Egy olyan valaki, aki még élvezi is, hogy mellette hírnevet kaphat.

- Így lesz a legjobb! - motyogom inkább magamnak, ugyanis nincs rajtam kívül senki a szobában. Lucy laptopján böngészgetek. Hülyeség lenne tagadni, hogy miért épp az övét használom. Persze, hogy azért, mert meg akartam tudni, hogy van Harry. Lucy pedig rengetek fan oldalon fenn van. Csak fellépek és máris ömlik ide a sok infó a bandáról.
- Khm... - Lucy áll az ajtómban, karba tett kezekkel.
- Én csak.... Az enyém nem akart bekapcsolni és... Te anyával beszélgettél..... Gondoltam áthozom és használom kicsit.... - mentegetőzök és gyorsan lecsukom a laptopot - De már végeztem szóval.... vissza is adom! - odanyújtom neki, ő pedig elveszi, miközben gyanakvóan néz rám. Az asztalomhoz lép, megérinti a laptopom és a képernyő életre kel. Ennél nagyobb bukta nem is lehetne.
- Aha... Úgy látom megjavult! - vigyorog rám mindentudóan.
- Úhh... Igen! Remek! Újraindítottam miközben a tiéd használtam és .... Jajj de jó! Működik! Te egy zseni vagy! - erőltetek vigyort az arcomra. Lucy felnyitja a gépét és mikor az betölt egy pillanat múlva, felém fordítja a képernyőt.
- Ha csak lecsukod, nem kapcsol ki.... - motyogja és mutogat a hatalmas Harry fotóra. Biztos véletlen kattintottam rá amikor bejött. Ahh ez olyan ciki... - De ha csak One Direction-ös böngészést szeretnél, el is kérheted... Odaadom szívesen! - megkönnyebbülök, hogy nem hozza fel a Harry témát.
- Igen én ... Huhh... Kösz, Lucy!

8 megjegyzés:

Unknown írta...

nagyon állat!!! :DDD rég nem komiztam te meg rég nem tettél részt de nagyon jó lett.csak így tovább

Unknown írta...

Köszönöm szépen! Sajnos nincs sok időm, ezért van nagyon ritkán rész.

Tina írta...

Természetesen csodás lett! El sem tudom képzelni, hogy mikor írtad a részt. Gondolom valamikor fürdés, fogmosás, kajálás, meg alvás közben... ugye? :) Gondolom nem lesz egy hamar következő, de azárt várom.
Sok sok sok sok sok SOK puszi.

Unknown írta...

Köszi Tina! Nos, a rész írása az úgy történt, hogy nem feküdtem le egyik este és hajnalig gépeltem... :D De a te elképzelésed is megállta volna a helyét! Hogy mikor lesz következő rész, azt még én sem tudom, de mint szoktam mondani, amint tudom, hozom :)
Puszika! SOK SOK SOK Puszika :D

Unknown írta...

Vihíííí!!! Ez nagyon jó lett, bár egy kicsit letört. De hát ez van akkor, ha érzékeny típus vagy :D Remélem a kövi részben rendeződnek a dolgok, mivel nem bírom sokáig ezt a nyomott hangulatot, bár nem akarok itt "beleszólni" a terveidbe. Várom a kövit és remélem happy-endet tervezel. ;) Nagggyon ügyes vagy!

Unknown írta...

Köszi szépen :D Szeretem a lelkesedésed ;) Puszillak!

tammy írta...

mikor jön a kövi rész? nagyon jó :D nagyon tetszik, még csak most találtam rá, de már imádom!

Unknown írta...

Nagyon köszönöm Tammy! Örülök, hogy rátaláltál, és hogy tetszik :D Azt hiszem épp most akarom elkezdeni az új rész írását :)